Thromboemboliás profilaxis a fül- orr- gégészetben

"Fül- orr- gégészet és az aneszteziológia kapcsolódási pontjai" címmel tartottam előadást ma délben a Bajcsy Kórházban, ahol elsősorban a kórházban 1-2 éve kialakított Aneszteziológiai Ambulancia működése kapcsán szerzett tapasztalatokból szervezett továbbképzést Völgyes Barbara Főorvosnő. Volt egy hát mondjuk úgy kényes pontja az előadásomnak, méghozzá a fül- orr- gégészeti betegek thromboemboliás profilaxisa. Azért sikamlós ez a kérdés, mivel a hatályos 2010-es, akkor még Egészségügyi Minisztériumnak hívott hivatal szakmai irányelve, "A thromboemboliák kockázatának csökkentése és kezelése" nem tartalmaz semmi használhatót a fül- orr- gégészetre vonatkozóan. Kb. 10 sor szól a mi területünkről, aminek a lényege, hogy mivel nincs elég 1/a evidencia kutatás a témában, ezért nem lehet állást foglalni. Ami azt jelenti, hogy magunknak kell kitalálni, hogy mi legyen. Ehhez lehet, sőt kell más műtétes szakmákból (sebészet, urológia, nőgyógyászat, szemészet) analógiákat keresni, ami segíthet a saját utunkat megtalálni. A fül- orr- gégészetben azért létfontosságú az adekvát, nem túlzott, nem felesleges antikoagulálás, mivel nagyon sokszor parenchymás, vérzékeny szervekben vagy azok mentén (pl. parotis, pajzsmirigy), vagy szinte csak mikroszkóppal áttekinthető, parányi üregrendszerekben (pl. középfül) kell operálnunk úgy, hogy közben vitális ideg- és érképleteket kell megkímélnünk. Nyilván erre a belgyógyászati válasz az, hogy nincs felesleges antikoagulálás, de azt hiszem talán érthető, hogy mire gondolok. Ha nagyon vérzik a műtét során a beteg, az például önmagában megnyújtja a műtéti időt, ami növeli a thromboembolia kialakulásának kockázatát. Figyelembe véve egyébként az általános sebészeti thromboemboliás rizikó-besorolásokat, akkor a fül- orr- gégészeti műtétek elsősorban kis- és közepes rizikójú műtéteknek tekinthetők. A két csoport között azonban nagy különbség az, hogy míg a kis kockázatú műtétek esetén nem szükséges automatikusan thromboemboliás profilaxis (ha csak magát a műtétet nézzük), addig a közepes műtétek esetén viszont szükséges. Igen ám, de például a fül- orr- gégészeti betegek -leszámítva a nagyobb onkológiai beavatkozásokat- szinte rögtön a műtét után fennjárók, ami csökkenti a trombózishajlamot, és általában nem történik nagy trancsírozás sem. Végül is, a fentieket figyelembe véve konszenzusként az anesztéziával a következőben maradtunk:- Az onkológiai betegek automatikusan kapnak thromboemboliás profilaxist- Az egyéb, műtéttől független thromboemboliás kockázati tényezőkkel élők is automatikusan kapnak- A többi beteg automatikusan nem, csak egyéni mérlegelés alapján részesül profilaxisban Ez így mindjárt pofásnak néz ki, van iránytűnk, és nem csorbul a személyre szabott gyógyszerelés kérdése sem. Mindenféle javaslatot, kiegészítést kommentben várnék ide. A prezentációm egyébként ITT érhető el.