Házhoz jön az egészségügy – érzékelők és algoritmusok

A futurisztikus kórházak és hatalmas szerkezetek helyett kis méretű, majdhogynem láthatatlan tárgyakba oltott diszruptív technológiák diktálják majd a trendeket a jövőben. Ezek alkotják majd az okosháztartás építőelemeit, és ezek teszik lehetővé, hogy az egészségügy házhoz jöjjön. Anna nem tudta megfejteni, hogy mi a baja. Bár általában jó egészségnek örvend, napok óta izzadt alvás közben. Ugyan már egy ideje nem diétázott, továbbra is fogyott, és borzasztóan fáradt is volt. A tünetek nemcsak neki tűntek fel, hanem az okosotthonának is: matracába ültetett alvásmérő zavarokat észlelt, a WC-ben lévő mikrochip emelkedett értékeket mutatott a vizeletében, az okosmérleg érzékelte a fogyását, a digitális tükör pedig felfigyelt a szeme alatti karikákra. Aztán egyszer csak kapott egy időpont-egyeztető e-mailt az orvosától, aki az okosház adatai alapján behívta a rendelőbe. Bár Anna úgy gondolta, hogy a munkahelyi stressz állhat a háttérben, az érzékelők által összegyűjtött adatok rákra is utalhattak, amelyet így orvosával közösen még korai stádiumban kezelhetnek. Ez nem egy sci-fi film jelenete, hanem egy kép a jövő egészségügyéről. A közhiedelemmel ellentétben ez a jövő nem csillogó, posztmodern kórházi épületekben rejlik hatalmas, félelmetes és mindentudó eszközökkel ötvözve, hanem pici, diszruptív technológiákkal felszerelt készülékekben, amelyek házhoz hozhatják az egészségügyet. Vannak jelek, amelyek már most ebbe az irányba mutatnak: Az IBM Watsonja hatalmas, rendezetlen adatmennyiséget elemez, különböző érzékelők okostelefonunkra továbbítják az egészségügyi értékeinket, digitális sztetoszkópokkal és videókonzultációval távolról is segíthetünk a betegeken, valamint drónok visznek orvosi eszközöket nehezen elérhető területekre. Azonban a krónikus betegek, akik időnként meglátogatják orvosukat, de nagyrészt felügyelet nélkül élik az életüket, még nem találkozhattak ilyen jellegű egészségügyi fejlődéssel. Ugyanez igaz azokra, akik egészségesek, és évente csak egyszer mennek el háziorvoshoz, vagy csak szakorvosokhoz járnak, amikor konkrét, felismert betegségük van. A jövőben mindez teljesen átalakul az egyre nagyobb teljesítményű és egyre olcsóbb készülékeknek köszönhetően. Ezek a technológiák kiiktatják a háziorvos vagy klinikus közvetítő szerepét a gyógyulási folyamatból. A 23andme és a Heal kiváló példa az efféle technológiákra. Miért jöjjön házhoz az egészségügy, és hogyan történik majd mindez? A viselhető egészségügyi eszközök forradalmát éljük, sikeres hasznosításuk azonban műszaki ismereteket is igényel. A felhasználók számára nehézséget okoz a Bluetooth-kapcsolat és az appok megfelelő használata, sőt, néha az adatokat is nehéz értelmezni orvosi háttér nélkül. Ebből kiindulva teljesen logikus lenne automatizált (folyamatos felügyeletet nem igénylő) szerkezeteket használni. Mivel minden elképzelhető eszköz egyre okosabb, a házban szétszórt kütyük helyett a személyes tárgyak – mint a tévé, az okostelefon, a tablet, a zuhanyzó, a mosdókagyló, a WC és a hűtőszekrény – lesznek gyárilag érzékelőkkel ellátva. Ezek képesek lesznek kommunikálni egymással, valamint össze tudják majd hasonlítani az aktuális méréseket a felhőben tárolt adatokkal. Olyan funkcióval is el lesznek látva, hogy értesítsék a felhasználót akkor, amikor a mérések nem stimmelnek. Ezenfelül tanáccsal is szolgálnak majd az életmódváltáshoz, vészhelyzet esetén pedig segítséget hívnak, és tájékoztatják a kezelőorvost, ha a beteg állapota annak ellenére nem javul, hogy betartja a felírt kezeléseket. A SPEHERE (Sensor Platform for Healthcare in a Residential Environment – otthoni környezetben alkalmazott érzékelőplatform) egy interdiszciplináris kutatói együttműködés, amely célja a nem-egészségügyi/környezeti szenzorok közös platformjának kialakítása. Tagjai úgy gondolják, hogy az érzékelőket három fajtára lehet osztani, és ezekből kettő az otthoni szenzorok archetípusa: léteznek közvetett érzékelők, amelyek az otthoni energiafelhasználás alapján képesek felismerni az emberi viselkedést; távoli érzékelők, amelyek kifejezetten emberi viselkedést figyelnek meg videófelvételen keresztül; valamint testszenzorok, amelyek megfigyelésre, energiahasznosításra és -gazdálkodásra szolgálnak. Az „egészségügyi dolgok internetének” egyes elemei már napjainkban is léteznek. Egy ultramodern lakás minden szobáját könnyűszerrel telepakolhatjuk érzékelőkkel. A CubeSensorokat (kicsi, letisztult formatervezésű kockákat) bárhol elhelyezhetünk a lakásban, hogy a belső tér minden fontos részletét elemezzék. Az okoskocka méri a levegő minőségét, a páratartalmat, a zajszintet, a fényviszonyokat, a légnyomást, és a személyes adataink alapján beállítja a megfelelő környezetet az otthoni jóllét érdekében. Gondolj rá úgy, mint egy saját tündér keresztanyára (azzal a különbséggel, hogy nem tűnnek el a dolgok éjfél után). Az okosszenzorok segítenek majd a mindennapokban Ébredés után okos alvásmérőd megmutatná, hogy aludtál éjszaka (sőt, az optimális időben keltene fel, hogy energiával telten kezdhesd a napot). Átsétálsz a konyhába a kávé és reggeli elfogyasztásához. Lehetnek ott okosvillák és -kanalak, amelyek vagy megtanítanak lassan enni, vagy akár lehetővé teszik a Parkinson-kórban szenvedőknek, hogy újra rendesen tudjanak étkezni. A jövőben szkennerek vizsgálnák az összetevőket, allergéneket és toxinokat az ételedben, étrendedet pedig az okostelefonod szabná meg. 3D-s ételnyomtató szolgáltatná a friss hozzávalókat – csinálhatna neked pizzát, süteményeket, vagy szinte bármilyen készterméket pont úgy, ahogyan a Foodini teszi ezt napjainkban. Reggeli után a fürdőszobában Kolibree okosfogkefét használnál, amely elemezné, hogy elég folyadékot ittál-e, és megjutalmazna, ha elég ideig mostad a fogad. Zuhany közben az okosotthonod beállíthatná a víz hőmérsékletét egy Google Nesthez hasonló eszköz segítségével. És mindez még csak a kezdet. Képzelj el olyan WC-ket, amelyek az MC10 biomatricához hasonló mikrocsipekkel rögzítik a mozgási szokásaidat; olyan fürdőszobai érzékelőket, amelyek a vízfogyasztásodat figyelik; vagy olyan tükröket, amelyek alapvető egészségügyi értékeket tartanak számon – ezzel már meg is érkeztünk Anna történetéhez. A személyre szabott megelőzés persze több száz további módon kivitelezhető a hosszabb és egészségesebb élet érdekében. Okosotthonok az idősek és egyedül élők szolgálatában Japánban a becslések szerint 2015-ben 6,24 millió ember élt egyedül a 65 év felettiek korosztályában. A jóléti minisztérium 2016 júliusában kiadott felmérése szerint ez a létszám ekkor haladta meg először a hatmilliós határt. A szigetországban már most léteznek takarító cégek, amelyek magányos emberek halála után üresen maradt lakások kitakarítására specializálódnak. Egyes szakértők szerint már 40 000 ilyen eset fordult elő, és tíz éven belül ez a szám valószínűleg 100 000 feletti lesz. Néha hetek telnek el, mire valakinek feltűnik ez a fajta „magányos elhalálozás”. Az okosotthonok megoldást nyújthatnak azoknak az időseknek, akiket valamilyen okból magukra hagytak barátaik és gyermekeik. Visszakaphatják függetlenségüket, és a szívszorítóan fájdalmas, észrevétlen elhalálozás is elkerülhetővé válna. Az Amerikai Egyesült Államokban élő Violetta Roberts például egy érzékelőkkel és mérőkkel felszerelt házban él, amely képes figyelemmel kísérni a szokatlanságokat, és e-mailben tartja naprakészen az érte felelő nővért. Roberts azt nyilatkozta, hogy azért döntött az okosház-projekt mellett, mert nem szeretett volna napokra kómába esni úgy, hogy senkinek sem tűnik fel. Violetta otthonát a Healthsense nevű vállalat szerelte fel érzékelőkkel a demóprojekt alatt. A Healthsense húszezer életnél is többet tart szemmel idősotthonok közreműködésével, és tavaly a programot magántulajdonú otthonokra is kiterjesztették. Bár téves riasztások ugyan előfordulnak, az összesített eredmények biztatóak. A Healthsense megfigyelő rendszer által monitorozott, 34 idősebb felnőttből álló csoport tagjai feleannyiszor szorultak kórházi kezelésre és sürgősségi ellátásra, mint a hasonló egészségügyi állapotú, ám szenzorok nélkül élő társaik. Mindez nem csak az adatgyűjtésnek köszönhető. Ha jó pajtásod, „Dr. Nagy Testvér” vigyáz rád, nagyobb biztonságban érzed magad, és ennek kedvező pszichológiai hatásai vannak. Az olaszországi Bolzano város hasonló programmal rendelkezik: a Secure Living biztonságos és méltóságteljes otthoni életet biztosít az időseknek. A projektet az IBM Human Centric Solution Centers Europe, az IBM Human Ability and Accessibility Center, az IBM Hursley Emerging Technologies Lab, a TIS Innovation Park, a Bolzano technológiai park és a Dr. Hein GmbH teszi lehetővé. A program az idősek biztonságára és egészségügyi problémáira fókuszál, és az otthonaikban felszerelt érzékelőkkel igyekszik segíteni. Ezek valós időben követik az eseményeket, valamint mérik a hőmérsékletben beállt változásokat, és szemmel tartják a lehetséges veszélyforrásokat, mint például a magas szén-monoxid-szintet és a csőtöréseket. Az adatok egy távoli irányítóközpont kijelzőin és a kijelölt kezelő Androidos mobil eszközén is megjelennek (e-mailben, SMS-ben vagy Twitteren). Probléma esetén, ha azonnali reakcióra van szükség, igény szerint a családtagok és az önkéntes „angyalok” (Bolzano szociális munkásai vagy a helyi készenléti személyzet) is értesítést kapnak. Az ilyen jellegű mérőeszközök nemcsak azt teszik lehetővé, hogy az idősek nagyobb biztonságban érezzék magukat otthon, hanem azt is, hogy a saját, számukra ismerős környezetben maradhassanak. Így nem kényszerülnek arra, hogy idősek otthonába vonulva egész életüket hátrahagyják. Mik a mindentudó otthon kihívásai? Az egészségügy gyors ütemű technológiai fejlődését elnézve nem meglepő, hogy az okosotthonokat és a szenzoralapú ellátást elsősorban nem technológiai, hanem etikai és pszichológiai problémák akadályozzák. A gondolat, hogy „Dr. Nagy Testvér” mindent lát, és életünk minden részletét felügyeli, elképesztően félelmetes és idegesítő lehet. A Healthsense demóprogramjában például néhány idős ember nem kívánt tovább részt venni, miután az érzékelők figyelmeztető jelzései nagyon rájuk ijesztettek. Ezenfelül akadtak olyanok is, akik nem akarták, hogy szenzorok és adathalmazok diktálják mindennapjaikat – még akkor sem, ha akár az életüket is megmenthetnék. Más nézőpont szerint a rövid és hosszú távú megfigyelés, illetve tanácsadás hatásmechanizmusai eltérőek lehetnek. Néhányan a szenzoroknak köszönhetően egy ideig élvezhetik az egészséges életet, de hosszú távon nem lennének hajlandóak megváltoztatni szokásaikat. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy az emberek nehezen kötelezik el magukat tartós hatású, ámde életüket gyökerestül felforgató változások mellett (erre remek példa a dohányzásról való leszokás vagy a fogyás). Így tehát új, játékos módszerek szükségesek az aktív egészségmegőrzés érdekében, és ki kell használnunk a szenzorokban és okos algoritmusokban rejlő lehetőségeket. Bár a váltás nem lesz fájdalommentes, csak úgy, mint a legtöbb dolog az életben, ez is számos előnyt és hátrányt tartogat. Azt hiszem, ideje mindenkinek elfogadnia a tényt: az egészségügy házhoz jön, és érzékelőről érzékelőre férkőzik be otthonunkba.