Ajánlások a pajzsmirigy göb kivizsgálására

Szokták mondani, hogy a pajzsmirigygöb kérdése kicsit túl van lihegve, hiszen rengeteg embernek van göb a pajzsmirigyében, és ezek messze nagy része teljesen ártalmatlan. Ennek az állításnak az a része teljesen igaz, hogy sok embernek van göbe, és annak nagyon nagy része lényegtelen, vagy legalábbis valami jóindulatú jellegű, vagy degeneratív eltérés. Ugyanakkor lehet túlműködést okozó göb, és peches (vagyis inkább még pechesebb) esetben pedig akár rosszindulatú daganat is, elsősorban papilláris carcinoma, tehát a túllihegés kifejezéssel csínján kell bánni. Az Uptodate.com szerint a pajzsmirigygöbök 4-6,5%-a rosszindulatú, azaz minden 20. göbről van szó, ami nem kicsi szám, ráadásul az American Thyroid Association 2015-ös ajánlása szerint 1975 és 2009 között a pajzsmirigy rosszindulatú daganat előfordulása (incidencia) megháromszorozódott, ezért valójában növekvő problémával állunk szemben. Még úgy is gond, hogy azért a statisztikákat nagyon sok befolyásoltsági tényező miatt sokszor inkább csak nagyságrendjükben lehet értelmezni, nem szó szerint, de a probléma akkor is adott. A fentiek azt jelentik, hogy sok embernél fedezünk fel göböt, amit illene kivizsgálni annak érdekében, hogy elsősorban a rákot kizárjuk. Viszont az sem jó, ha mindenkit feleslegesen túlvizsgálunk, mert az egészségügy túlterhelése más betegségek megoldásának rovására mehet, és maguk a vizsgálatok is hordozhatnak magukban veszélyeket, pl. felesleges sugárterhelés. Meg kell találni azt az optimális kivizsgálási sort és algoritmust, ami ennek megfelel. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedek eredményei alapján a legtöbb ajánlás a nyaki lágyrész ultrahangot, a TSH hormonszint mérést, és a vékonytű aspirációs cytológiát (FNAB) jelöli meg minimumvizsgálatként. Példáként álljon itt az egyik legnívósabb amerikai onkológiai centrum, az MD Anderson ajánlása:   Azzal, hogy TSH mérés az első lépés, nyaki ultrahangot is csak akkor kap automatikusan, legalábbis első körben a beteg, ha nem magas a TSH-ja. Ugyanakkor az algoritmus szerint a beteg alacsony TSH-nál, illetve forró göbnél elmegy az endokrinológushoz, aki viszont adott esetben kérhet neki valami képalkotót, pl. leginkább pont nyaki ultrahangot. Szóval ez nem azt jelenti, hogy akinek alacsony a TSH-ja, még csak képalkotó vizsgálaton sem eshet át, inkább csak a prioritások, a sorrendiség a szembeötlő. Az ultrahang pedig azért érdekes, mert számos más szervvel, szervrendszerrel ellentétben a pajzsmirigygöbök diagnosztikájában még mindig nagyon hasznos, hatékony modalitás az ultrahang, ezt nem dózerolta le a CT-MRI tandem. Legalábbis a rétegfelvétel nem tesz hozzá talán annyit, hogy az ultrahangot egy idejétmúlt eszköznek kelljen tekinteni. Ugyanis egy jó ultrahang kép nagyon nagy hatékonysággal el tudja dönteni, hogy van-e esély rosszindulatúságra egy göbben, vagy sem. Tavaly írtam pár olyan ultrahangon észlelhető eltérésről, ami felveti a rák gyanúját, de az American Thyroid Association ajánlása egy nagyon részletes táblázatot is közöl erről, ezt is kimásoltam ide: Nagyon erős gyanút (>70-90%) vet fel rosszindulatúságra, ha egy hypoechogén göb szolid, vagy szolid és cisztikus komponensekből áll ÉS legalább egy a következők közül még látható az ultrahang képen: bizonytalan határ (mikrolobuláltság, vagy környezeti infiltráció), mikrokalcifikáció, héj-szerű kalcifikáció, inkább hosszabb mintsem szélesebb göb alak ("taller than wide shape", AP vs. harántátmérő), illetve extrathyroidalis terjedés. Ha csak nem túl éles határú, hypoechogén göbről van szó a fentiek nélkül, akkor már csak 10-20% az esély a rosszindulatúságra. 5-10% az esély rákra, ha hyper- vagy isoechogén göbről van szó, illetve ha részben cisztikus, de excentrikusan szolid göbről, mikrokalcifikáció, bizonytalan határ, stb. nélkül. Végül, nagyon kis valószínűséggel rosszindulatú (