A hangvillavizsgálatok pontossága

Most jelent meg egy összefoglaló az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben a hangvillavizsgálatok pontosságáról (Diagnostic Accuracy of Tuning Fork Tests for Hearing Loss: A Systematic Review). Érdekes és izgalmas kérdés, mert a hangvilla egy alapeszköz a fülészetben, régről ismert, mindig kéznél van, és olcsó. Ugyanakkor ma már a komplex, szubjektív és objektív hallásvizsgálatok, képalkotó eljárások időszakát éljük, ahol a hangvilla kezd eléggé a háttérbe szorulni. Pedig nem rossz, gyors tájékozódásra, megerősítésre, az audiológiai leletek ellenőrzésére kiváló lehet. Viszont pont ezért jó tudni tudományos megközelítésből, hogy mit várhatunk  a hangvillától. Ebben a fenti összefoglalóban 17 cikket tudtak elemezni a szerzők, amik a témával foglalkoznak. Alapvetően 256 ill. 512 Hz-es hangvillák használatával születtek eddig kutatások, amik természetesen nagyon heterogének, pl. gyerek- vagy felnőttek bevonásával készültek a vizsgálatok, mik voltak a vizsgált paraméterek, végcélok, milyen anyagból volt a hangvilla, hogyan tartották a hangvillát, stb. De azért következtetéseket le lehet vonni így is. A vezetéses halláscsökkenés kimutatását illetően a Rinne teszt pontossága a kutatások szerint nagyon tág határok között mozog. 256 Hz-es hangvillával elvégzett Rinne teszt esetében a szenzitivitás 43 és 91% között mozog, míg a specificitás 50 és 100% között. Az 512 Hz-es hangvilla esetében még durvább a szenzitivitás spektruma,16-87%, a specificitás viszont hasonló, 55-100%. A fenti adatokat alátámasztja az, hogy 6 olyan kutatást találtak az összefoglaló szerzői, amiben konkrétan összehasonlították a 256 és az 512 Hz-es hangvillákat, és ebből 5-ben az jött ki, hogy a 256 Hz-es hangvilla szenzitívebb a vezetéses halláscsökkenés kimutatását illetően, mint az 512 Hz-es, viszont a specificitást illetően inkább az 512 Hz-es a jobb. A Rinne vizsgálattal kimutatható, legkisebb mértékű vezetéses halláscsökkenés konkrét értéke is nagyon tág határok között mozog az irodalom alapján, ez 13 és 40 dB között változik. Ehhez képest a Weber teszt talán jobbnak mondható - ha az almát össze lehet hasonlítani a körtével -, mert azzal a két fül között 2,5 - 4 dB különbség már kimutatható. Érdekes módon a maszkolás a specifitást nem változtatja a rendelkezésre álló adatok alapján, ugyanakkor a szenzitivitást 2-8%-kal növeli. Emellett egy kutatás foglalkozott csak a hangvillák anyagával, ahol azt találták, hogy az acél hangvilla segítségével 8 dB-lel kisebb lég-csont közt ki lehet mutatni, mint az alumínium hangvillával. Szóval jó ez a hangvilla, de nem a világ legmegbízhatóbb vizsgálóeszköze. Segíthet megerősíteni a klinikai gyanút, de azért érdemes kétkedve fogadni az eredményeket. Viszont már nem egy olyan esetem volt, amikor hallásjavító műtétre küldtek beteget, mivel az audiogram vezetéses, vagy vezetéses dominanciájú halláscsökkenést mutatott, de a hangvilla felvetette a gyanút, hogy mégis csak percepciós a probléma, és a kontroll audio-n - a problémát ismerve - már tényleg az idegi csökkenés igazolódott. Korábbi írások a témában: Híres fül- orr- gégészek: Heinrich Adolf RinneRinne teszt: hogyan tartsuk a hangvillát?Hallásvizsgálat: mi az a lég- és csontvezetés?