Mi történik a kezeletlen fej-nyak rákos betegekkel?

Egy nagyon fontos és nagyon érzékeny témában jelent meg most egy kínai kutatás a Clinical Otolaryngology-ban Natural history of untreated squamous cell carcinoma of the head and neck címmel. Arról szól, hogy mi történik azokkal a betegekkel, akiknél nem kezeljük a felismert és igazolt fej-nyaki rosszindulatú daganatot, szájüregi rákot, nyelvgyökrákot garatrákot, stb. Érdekes módon pont gégerák nincs a vizsgálatban, de oda lehet azt is képzelni. Nem éppen szívderítő ügyről van szó, és akkor még rendkívül finoman fogalmaztam. Itt nincs jó vége a történetnek, ez egy egyirányú utca. Ugyanakkor fontos tudni a korrekt betegtájékoztatáshoz és vezetéshez, még akkor is, ha utáljuk a helyzetet és nagyon nehéz erről beszélni a szerencsétlen beteggel vagy a hozzátartozóival. Nekünk nehéz, nekik meg aztán nagyon-nagyon nehéz... Viszont a tények segíthetnek meggyőzni azon betegeket, akiknél még kezelhető a rosszindulatú betegség, de hezitálnak, nem akarják a kezelést. Ahol mellesleg egy nagy, csonkoló műtét, vagy megterhelő és hosszas sugárkezelés és kemoterápia ellenére sem ígérhetünk biztos gyógyulást. De legalább esélyt adhatunk, mert kezelés nélkül esély sincs. Ha nincs kezelés, csak az a kérdés, mikor jön el a vég, és milyen formában. De terápia nélkül eljön, és keserűen ki lehet mondani, hogy tényleg csak a halál a biztos. Mint ahogy azoknál a betegeknél is, akiket ebben a kínai kutatásban utánkövettek, és akiknél azért nem történt műtét vagy más kezelés (sugár, kemo), mert vagy nem egyeztek bele, vagy túl rossz volt az általános állapotuk, vagy egyéb társbetegség, távoli áttét miatt nem történt kuratív beavatkozás. A 202 beteg 57%-a nem élte meg az egy évet a diagnózis felállítását követően, és például algaratrák (hypopharynx) esetében csak 3% volt az egyéves túlélés. Ez kicsit jobb a szájüregi ráknál, ahol a betegek 31%-a élt még legalább 1 évet. A vezető halálok a táplálkozási elégtelenség volt, ez 89 betegnél volt így, ami végül is a cachexia, kvázi tumoros sorvadás okozta végelgyengülés. 41 beteg csillapíthatatlan vérzésben halt meg, 15 betegnél fulladás, 7 betegnél cardiocerebralis esemény volt a halál oka. A kezdeti tápláltsági állapot (BMI), a T stádium, illetve a tumor grade is túlélés idejét befolyásoló tényező volt. Egyébként nem ez volt az első vizsgálat ebben a szörnyű ügyben. 2000-ben jóval több beteg, 808 kezeletlen fej-nyak rákban szenvedő ember untánkövetését közölték le brazil kollégák (Natural history of untreated head and neck cancer). Náluk a túlélés a felismerést követően 1 nap és 58 hónap között mozgott, de a betegek fele 4 hónapon belül meghalt. A statisztikai vizsgálatuk szerint itt is a daganat felismerése pillanatában észlelt általános állapot határozta meg a túlélés időtartamát. Aztán 2017-ben egy szintén sok embert vizsgáló koreai cikkben (Untreated head and neck cancer in Korea: a national cohort study) 605 beteget kísértek végig, és a medián túlélés 9 hónap volt. Szerepel egy ilyen mondat is, hogy "The untreated group showed poorer survival than the treatment groups", ami valljuk be, mondjuk minimum elvárás. Ha nem javítana a túlélésen a kezelés, akkor minek kezeljük a betegséget? Szintén a Clinical Otolaryngology-ban jelent meg még 2011-ben egy brit kutatás (The natural history of untreated squamous cell carcinoma of the head and neck: how we do it), ahol 44 betegnél asszisztálták le a kezeletlen fej-nyak rák alakulását (nyilván itt is meg volt az oka, hogy miért nem kezelték), és megdöbbentően kevés, 11 hét volt a túlélési medián, és legfeljebb 30 hétig éltek még ezek a szerencsétlen betegek. Szomorú téma, elkeserítő adatok, de mindennek lehet haszna: a megelőzés, az időben elkezdett megfelelő kezelés, az orvosi javaslat megfogadása mind segítség lehet egy ilyen betegség kapcsán. Hátha lehet csökkenteni a probléma nagyságát a jövőben!


Hirdetés