Mennyit zsugorodik a száraz fascia lebeny a dobhártya perforáció zárása során?

Lyukas dobhártya zárására leggyakrabban a m. temporalis fasciájából készült lebenyt használunk világszerte, jellemzően underlay behelyezve. Mind az endauralis, mind a retroauricularis feltárás esetén kéznél van, jó nagyot lehet venni, könnyen kezelhető, stb. A Z. Szabó iskolában automatikusan megszárítottuk, megszárítjuk a lebenyt, mert úgy még könnyebb manipulálni vele, egyszerűbb bedugni, tologatni. Annyi a hátránya, hogy sajnos zsugorodik, mikor nedvesség éri, ezért nagyobb lebenyt kell venni, mint amekkora a perforáció. OK, zsugorodik, de mennyivel? Tehát mennyivel nagyobb lebenyt vegyünk, mint a perforáció? Először 1991-ben Wormald vetette fel a zsugorodás lehetőségét (Anatomy of the temporalis fascia), de a klinikai jelentőségét 1997-ben England és munkatársai vizsgálták először (Temporalis Fascia Grafts Shrink). Ők 20 temporalis fascia lebeny méretét (területét) hasonlították össze frissen kiszedve, majd megszárítva, végül sóoldattal rehidrálva. Így az alábbi számok jöttek ki: A frissen eltávolított lebenyek átlag 105 ± 35 mm2-sek voltak. Megszárítva kitágultak 144 ± 50 mm2-re. Végül, újra benedvesítve ugyanezen lebenyek 118 ± 35 mm2-re zsugorodtak. Ha százalékosítjuk a zsugorodás mértékét, akkor közel 20%-os méretcsökkenést kapunk. Tehát a száraz lebenynek legalább 20%-kal nagyobbnak kell lennie, mint a perforációnak, de az még mindig csak akkora lesz, mint a perforáció. Viszont annál biztosabbra kell mennünk, tehát még nagyobb lebenyre lesz szükség. A végső felső mérethatárt valójában csak a dobhártya átmérője határozza meg, mert az annál nagyobb (szélesebb) lebeny meggyűrődik, visszakunkorodik, és felesleges. Tangencionális, feltárási irányban ilyen jellegű probléma általában nincsen, mert legfeljebb a felesleget becsípjük a visszafektetett hallójárati bőrcsővel a csontos hátsó hallójáratfalhoz. Sőt, ez igazából cél, mert ezzel rögzítjük is a lebenyt.