Mikor javasolt műtét hangszalag leukoplakia esetén? - Best Practice

Fontos, és kényes témával, a hangszalag leukoplakiák kezelési stratégiájával foglalkozó cikkel jött ki a TRIO Best Practice sorozat (Triological Best Practice: When Is Surgical Intervention Indicated for Vocal Fold Leukoplakia?). Azért érdekes kérdés, mert önmagában a leukoplakia nem rosszindulatú betegség, de 6-7%-ban előbb-utóbb az lesz, ezért precancerosisnak, a rák előfutárának tekintendő. Tehát úgy kellene kialakítani a diagnosztikus és terápiás stratégiát, hogy feleslegesen ne kerüljenek a betegek a műtőasztalra, viszont nehogy emiatt ne kerüljön felismerésre rosszindulatú daganat. Az alábbi dolgok várnak ennek kapcsán tisztázásra:- Nincs konszenzus, hogy pontosan mikor, milyen jelek esetén kell műtőasztalra tenni a beteget.- Ha műtőasztalra kerül a beteg, akkor az in toto eltávolítást jelentsen, vagy csak biopsziát?- Mi legyen az utánkövetési stratégia? Az útmutatáshoz a szerzők 5 friss, nagy elemszámú, leukoplakiával foglalkozó kutatást dolgoztak fel. Ezekben a vizsgálatokban jellemzően a leukoplakia megjelenése, külleme (lapos vagy kiemelkedő, sima vagy érdes felszínű), az erezettsége megléte illetve jellege, mértéke, valamint a beteg kora alapján próbáltak kategóriákat felállítani, amihez aztán egy malignitási rizikófaktort próbáltak hozzárendelni. Ezek alapján összességében arra jutottak az ajánlás írói, hogy ha a felszínből kiemelkedő, érdes, egyenetlen felszínű, hipervaszkularizált környezetű leukoplakiát látunk, pláne, ha idősebb emberben, külön pláne, ha hangszalag mozgászavar is felmerül, akkor mindenképpen műtőasztalra kell tenni a beteget, mert nagy, legalábbis jóval nagyobb az esély a rosszindulatú daganatra, mint azoknál, akik fiatalok, és akiknél lapos, a felszínből nem kiemelkedő, nem erezett környezetű leukoplakia látható. Ugyanakkor az ajánlás arra már nem tér ki, hogy ha már műtétre kerül a sor, akkor az csak mintavétel legyen, vagy in toto eltávolítás, és arra sem, hogy ha viszont nem műtjük meg, akkor milyen gyakran kontrolláljuk a beteget. Szóval nem minden feltett kérdésre kapunk választ, de legalább némi mankót kapunk a hónunk alá ezzel. Ugyanakkor az in toto eltávolítás versus biopszia kérdés talán annyiból egyszerűbb, hogy ha malignitás igazolódik, akkor én mindkét esetben revíziós beavatkozást végeznék, ha viszont nem, akkor úgyis csak obszerválnám. Persze egyrészt ez csak egy Zs evidencia szintű kinyilatkoztatás, másrészt természetesen itt is lehet finomítani a dolgot. Ha például az in toto eltávlítás után semmi kóros nem látszik a gégében, akkor mire egészítsük ki az előző beavatkozást. De ez már egy másik történet... Egyébként pedig a TRIO Best practice sorozat eddigi részei:A tracheostomia optimális időzítése a tartósan intubált betegeknél - Best PracticeMikor ajánlott vagy szabad gyermekkorban orrsövényműtétet végezni? - Best practiceKell-e szteroid vestibularis neuronitisben? - Best practice Meddig legyen szívódrain a nyaki sebben? - Best practice Használhatjuk-e a másik fület az adott oldali fülkürt működésének megítélésére? - Best PracticeMásodik szakasz cholesteatoma műtét után - Best PracticeMűtéti megoldás visszatérő arcüreg gyulladás esetén - Best PracticeRutinszerű nyelőcső tükrözés ismert fej-nyaki carcinoma staging során - Best PracticeAntibiotikum profilaxis tiszta nyaki onkológiai műtétekhez - Best Practice