Hatékonyabbá válhat végre a sürgősségi osztályokon a betegellátás

Hazánkban évtizedek óta ellehetetlenült helyzetben működik a legtöbb sürgősségi betegellátó osztály, úgy a járó-, mint a fekvőrészlegeken. A páciensek, az intézmények, és a gyógyítók, ápolók között olyan méreteket öltött a feszültség - különösen a tragédiákkal végződő esetekben -, amiért a kormány kiemelt feladatának tekintette az egészségügy e területének átszervezését, szabályozását, amit az elmúlt években már megkezdett, de január elsejétől újabb reformok kerültek bevezetésre.

Hosszú órákon át tartó várakozás a kórházi folyosók sürgősségi osztályainak előterében, felügyelet nélkül hagyott, elesett, gyakorta magatehetetlen állapotban lévő páciensek a betegszállító kocsikon, egyik intézményből a másikba, sokszor sokkal távolibba történő átirányítások, majd visszaszállítások a kiinduló „állomásra", kallódó betegek, aggódó családtagok, kimerült, túlterhelt orvosok, nővérek, ápolók, mentősök. A helyzet tarthatatlanná vált, és feldolgozhatatlan traumává mindazoknak, akik átéltek egy-egy kilátástalannak tűnő várakozást a vizsgálatokra, a céltalan ide-oda küldözgetést, illetve a legborzalmasabb állapotot, valamelyik szerettük elvesztését a késlekedés, a halogatás, a tehetetlenség és szervezetlenség miatt az ország bizonyos egészségügyi intézményének érintett osztályain. Vannak és voltak is, az adott körülményekhez képest, a betegek korrekt, gyors, várakoztatás nélkül történő ellátását végző, lelkiismeretesen dolgozó gyógyítók.

Januártól Magyarország összes sürgősségi ellátást nyújtó kórházában, klinikáján zökkenőmentesen alkalmazkodnak az egészségügyi dolgozók és vezetők a betegek érdekét szolgáló triázsrendszerre való átálláshoz ott, ahol ez még nem történt meg. A triázsrendszer azt jelenti, hogy ha 80-100 beteg fordul meg a klinikákon és kórházakban a sürgősségi osztályokon, akkor a várakozás nem az érkezés sorrendjében történik, hanem az esetek sürgősségétől, a páciensek egészségi állapotától függően. Az állapotfelmérést szolgáló vizsgálat – a kivételes esetektől eltekintve – 5-7 percen belül megtörténik. (Meg kellene történnie.)

A betegosztályozás (triázs kategória) alapján dől el az, hogy kit milyen gyorsan, miként és hol kell ellátni. Ennek felállított sorrendje: azonnali ellátást igényel, a beteg állapotának kritikussága, ellátásának sürgőssége, illetve a kevésbé sürgősségi ellátás megállapítása, s a betegek s hozzátartozóik megítélését jósolhatóan megosztó orvosi döntés, mely szerint halasztható a páciens sürgősségi ellátása. Ezt kevesen értik meg és fogadják el, ha nem látják szerettük állapotának lényeges javulását. A döntés mégis a szakemberek, a szakorvosok kezében van.

Az új szabályozás szerint minden beteg vizsgálatát 3 órán belül el kell végezni a további kezelések, terápiák megállapítása érdekében.

A kitűzött cselekvési programot, feladatot a kórházak vezetése szoros kontroll alatt tartja a jövőben, épp a zökkenőmentes sürgősségi betegellátás érdekében, a várakozások és a tragédiák elkerülése érdekében. További kérdéseket vet fel, hogy a korábban beidegződött, kissé tehetetlen és lelassult, káoszoktól sem mentes sürgősségi betegellátásnak mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a nővérek, az ápolók, az asszisztensek s a mentősök valóban át tudjanak állni az új, gyorsabb, célirányosabb betegellátásra.

A reményt elsősorban az adja a változtatásra, hogy a kormány s így az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) a következő esztendők egyik legfontosabb feladatának tekinti például a gyermekbaleseti és gyermeksürgősségi osztályok fejlesztését, a hatékony és eredményes diagnózisfelállítást és gyógyító tevékenységet. A gyermekek és az idősek a legkiszolgáltatottabbak, így a döntés helyessége nem vitatható. Abban bízva, hogy az eddigi lassú, késlekedő, elodázó, a betegeket megvárakoztató sürgősségi ellátás valóban teljes változáson megy keresztül hazánkban minden korosztály számára. Kérdés, mennyi idő szükséges ehhez, s mikor válik valóban gördülékennyé az eddigi reménytelennek tűnő, hosszú órákon át tartó várakozás.

Fejlesztések az ország központi régiójában

A budapesti lakosok számára az év minden napján és a nap minden órájában komplex ellátást nyújtó centrumok európai színvonalú kialakítását sürgetik, és ezt megfelelő anyagi forrással támogatják.

A kórházak így az elnyert pénzösszegekből korszerűsíthetik a jelenlegi, korszerűtlen épületeiket, esetenként újat is építhetnek, már amennyiben a rendelkezésre álló pénz erre valóban elegendő. Továbbá helikopter-leszállóhelyeket alakíthatnak ki, gyógyító eszközöket, műszereket vásárolhatnak, vagy már meg is tehették azokban az egészségügyi intézményekben, ahová az igényelt pénzforrás megérkezett.

A kormány az elmúlt években erre a célra mintegy 500 milliárd forintos uniós támogatással segítette a nagyobb vidéki városokat. Az uniós támogatás logikája miatt a központi régió, azaz a főváros egészségügyi, sürgősségi betegellátásának korszerűsítése ebből eddig sajnos kimaradt. Így 2018 és 2026 között várhatóan 700 milliárdos fejlesztéseket valósítanak meg a fővárosban, valamint Közép- Magyarország régiójában. Elkerülhetetlen, hogy komplex, sokszakmás, sürgősségi ellátásra is alkalmas centrumok jöjjenek létre, melyek az adott kórházak, egészségügyi intézmények saját „telephelyén” működnek, vagyis a betegeket nem lehet majd egyik intézményből a másikba küldözgetni sürgősségi ellátás helyett, arra hivatkozva, hogy nincs megfelelő szakorvosi ellátás, illetve képalkotó diagnosztikai felszerelés vagy egyéb, az alapellátásban is nélkülözhetetlen, a pácienst körültekintően kivizsgáló, illetve életmentő műszerpark. Nem fordulhat elő, hogy a késlekedés, a halogatás, a felszerelés hiánya s a hosszas, ellátatlan várakozás következtében bárkinek is rosszabb legyen az állapota, mint volt a kórházba érkezéskor, illetve nem fordulhat elő, hogy a sürgősségi osztályokon reménytelenül várakozók közül bárki is életét veszítse életkortól függetlenül.

A Honvédkórház folyamatosan a célpont kereszttüzében van a negatív megítéléseket, műszerpark felszereltségüket, túlzsúfoltságukat, lesújtó statisztikai adataikat, orvoshiányukat tekintve.

A Magyar Orvosi Kamara adatai arról árulkodnak, hogy 600 sürgősségi gyógyító helyett csupán 140 fő látja el a sürgősségi osztályokra érkező betegeket a nevezett intézményben, illetve az észak-pesti régióban, ahol több kórház is megszűnt, így a terhek egyenetlenül osztódnak el.

Magyarországon 26 konvergencia-régiós kórház eddig mintegy 13 milliárd forintot nyert el a fent felsorolt célok megvalósítására.

A helyzet nem tekinthető kielégítőnek a kisebb városok kórházaiban, ahol eddig sem volt elegendő orvos, nővér, ápoló, s a betegfelvétel, a sürgősségi ellátás is gyerekcipőben járt s jár még sajnos most is. Ezek közé tartozik egyebek mellett Eger, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Orosháza, Békéscsaba, valamint Ózd. (A teljesség felsorolása nélkül, a betegek panaszai alapján.)

Dr. Zacher Gábor, a jól ismert toxikológus főorvos, a Honvédkórház egykori osztályvezető szakembere nemes egyszerűséggel az intézményben uralkodó krízishelyzetet ekként jellemezte:”A sürgősségi ellátás mindennapos háború a magyar egészségügyben.” Ez pedig azzal is magyarázható, hogy az egészségügyi ellátást igénybe vevők száma, illetve az ellátást nyújtó szakemberek, szakorvosok aránya, kapacitása sincs összhangban. Ez pedig valódi krízishelyzet, vagyis mindennapos háború – erősítette meg a megállapítást dr. Kovács Gábor belgyógyász főorvos, s hozzátette: - Ha állandó bizalmatlanság, feszült hangulat, félelem uralkodik a betegek és az orvosok, az ellátórendszer közt, az további stresszt, türelmetlenséget, bizalmatlanságot szül, amit a média, a sajnálatosan kritikus esetek közreadásával felerősít, olykor torzít, de az sem titok, hogy léteznek késlekedésből kialakult komolyabb problémák. Sok a beteg, kevés az orvos, az egészségügyi személyzet.

Ráadásul, egyre elterjedtebb, hogy a páciensek nem a háziorvosnál vagy a szakrendelésen íratják fel a gyógyszereiket, hanem a sürgősségi osztályokat „bombázzák” a hasonló óhajokkal, ami nem a mi feladatunk alapesetben. Ugyancsak sokan összetévesztik a sürgősségi ellátást, a felnőtt vagy a gyermekorvosi ügyelettel. A kettőnek nincs köze egymáshoz. Más a feladata mindkét ellátórendszernek.

S ha nincs elegendő orvosi, szakdolgozói kapacitásunk, máris a tévében, rádióban, újságban láthatjuk a szalagcímben, hogy milyen gonoszak és embertelenek vagyunk, akik az orvosi esküt semmisnek tekintjük, pedig erről szó sincs.

S ennek semmi köze a paraszolvenciához, mert az sajnos beépült a magyar egészségügybe az évtizedek során, csakhogy a sürgősségi betegellátást ez a kérdés meg sem érintette, legfeljebb kivételes esetekben, amiről konkrét ismerete csak az adott betegnek és az adott orvosnak van, de ahogy mondtam, ez nálunk nem jellemző, mintahogyan a tisztességes bérezés sem. Lényeges azt is leszögezni, hogy ma már a szakápolók, a főiskolát végzett nővérek elláthatnak olyan feladatot, amire írásban rögzített felhatalmazásuk van szaktudásuk okán. Csakhogy a betegek, s főként a kísérő hozzátartozók ezt kételkedéssel és bizalmatlanul fogadják, aminek olykor sértő módon hangot is adnak a sürgősségi osztályokon. Ezzel viszont nagyban hátráltatják a betegek gyorsabb, szakszerű ellátását.

Ezt olvasta már? Kommunikáció a rendelőben: a jó kapcsolat titka

A 2014-től 2020-ig tartó uniós ciklusban tervezett fejlesztések között egy önálló, 14 milliárd forintos támogatás kifejezetten a gyermeksürgősségi, baleseti ellátás jobbítását szolgálja. A projektre a Heim Pál Gyermekkórházzal, a Debreceni, a Pécsi, valamint a Szegedi Tudományegyetemmel, illetve a győri és a miskolci kórházakkal konzorcium jött létre az Állami Egészségügyi Ellátó-központ (ÁEEK) vezetésével.

Minden beteg reménye abban van, hogy a nagyszabású fejlesztések nem torpannak meg, nem húzódnak el hosszú évekre és nem maradnak megvalósítás nélkül. A fejlesztéseket szigorú és jól bevált nemzetközi protokoll szerint kötelesek mindenhol megszervezni és kivitelezni.

Tovább Gondolatok az orvos-beteg kapcsolatról

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró