A szív és az érrendszer vizsgálata: MR? UH? CT?

Milyen módszerekkel vizsgálható a szív és az érrendszer állapota? Mitől függ, hogy melyik módszer mellett döntenek az orvosok?

EKG, terheléses EKG, mellkasröntgen, UH, szív-UH, CT, MR, Doppler. Mikor, melyik szükséges? Mivel jár? Fájdalmas? Segítünk eligazodni a vizsgálatok sűrű erdejében.

A szív vizsgálata

Amikor kardiológiai vizsgálatról hallunk, általában a labor és az EKG ugrik be legelsőnek. Ezek veszélytelen, fájdalmatlan módszerek, azonban alapvizsgálatoknak számítanak, ezért nem minden esetben elegendőek. További diagnosztikai eljárások szükségesek a beteg panaszától, állapotától, korábbi betegségétől, illetve a vizsgálandó területtől is függ, melyik mellett dönt az orvos.

Elsősorban szívritmuszavarok, koszorúérgörcs, szívinfarktus kimutatására alkalmas az elektrokardiográfia (EKG), amely további számos más állapot felismerését is segíti. A terheléses EKG esetén a beteget futópadon vagy kerékpáron fokozatosan emelkedő mértékben terhelik meg, közben pedig rögzítik egyebek mellett az EKG jeleket, vérnyomását. A vizsgálat segít eldönteni, hogy a mellkasi panaszokat koszorúér-betegség okozza-e. Ismert koszorúérbeteg esetén annak előrehaladását is lehet követni, illetve szívinfarktus vagy szívműtét után is fontos vizsgálati módszer - olvasható a Magyar Nemzeti Szívalapítvány ismertetőjében. A terhelést kiegészíthetik izotópos vagy speciális szív ultrahangos vizsgálóeljárással.

A szívizotóp vizsgálat egy korábbi szívizom-károsodás és a szívizom terhelésre fellépő vérellátási zavarának kimutatására szolgál, valamint a szívizom pumpafunkciójáról is tájékoztatást ad. A vizsgálattal nyugalomban és terhelés után meghatározzák a szívizomban egy gyorsan elbomló sugárzó anyag eloszlását.

A szív-UH (más néven echocardiographia) a szív vizsgálatában nélkülözhetetlen ultrahangos vizsgálati eljárás, amely az EKG és a laborvizsgálatok mellett jelenleg a legfontosabb kardiológiai vizsgálómódszer. Ennek segítségével vizsgálni tudják a szív és a környezetében lévő nagy erek (aorta, vénák) anatómiáját, a szív pumpafunkcióját, alakját, a billentyűk működését, a szívüregek tágasságát, valamint azt, hogy van-e vérrög vagy tumor a szívben, folyadék a szív körül.

A transoesophageális speciális UH-vizsgálat, a nyelőcsőbe levezetett ultrahang-szonda segítségével a szív szerkezetének és működésének olyan részleteit vizsgálják, amelyek a mellkasfalon keresztül végzett vizsgálattal nem láthatóak. Szokták még alkalmazni szívritmuszavarok gyanúja esetén a 24 órás EKG-monitort, más néven Holtert.

A szív-MR (mágneses rezonancia) kiválóan egészít ki más kardiológiai képalkotó eljárásokat (így például a szívultrahangot vagy a szív-CT-t): fontos a szívburok örökletes betegségei mellett a szívizombetegségek diagnosztikájában. A vizsgálat teljesen biztonságos, azonban hosszú a vizsgálati idő. Mivel a beteg egy szűk, zárt gépbe (elektromágneses tér) kerül, így problémát jelenthet a beteg nyugtalansága. Protézist, implantátumot vagy szívritmus-szabályozót viselő betegnél nem minden esetben alkalmazható (létezik már olyan pacemaker, amely MR-ezhető).

A speciális szív CT-vizsgálat (kardio CT) segítségével a koszorúserek falának vastagságát, a mészlerakódást, az erek szűkületét, illetve elzáródását látják az orvosok. A még panaszmentes, kezdődő koszorúér betegségeket is kiszűri. Könyökvénába adott jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmaznak a vizsgálatnál, fontos a ritmusos szívműködés, a rövid mérés alatt a teljes mozdulatlanságot és a légvétel teljes visszatartását kérik a betegtől.

Szívkatéterezéssel a koszorúerek állapotát határozzák meg, igen pontosan. Egy végtagi artériát megszúrva, legtöbbször a csukló, néha combhajlat felől vékony katétert vezetnek fel a szívhez, ezzel meg lehet jeleníteni a szív izomzatát vérrel ellátó koszorús ereket, és bizonyos nyomásméréseket is lehet végezni. A szúrás helyén enyhe tompa fájdalom jelentkezhet, a katéter éren belüli mozgását nem lehet érezni, de tágítás során mellkasi fájdalom előfordulhat. Speciális katéterrel a felismert koszorúér-szűkületet műtét nélkül is lehet tágítani, ez a PTCA.

Vizsgálatok és amit jó tudni!

Az érrendszer vizsgálata

Az érrendszer ábrázolása különböző radiológiai módszerekkel valósul meg: ilyen az ultrahang, CT vagy MR. Ezekkel a módszerekkel kimutathatóak az érfejlődési rendellenességek, elzáródások, szűkületek és tágulatok, valamint a vérrögök.

Bizonyos esetekben elkerülhetetlen a katéteres érfestés. Az úgynevezett nyitott érműtét nélküli, speciális katéterekkel végzett beavatkozások előtt, illetve a műtétek megtervezésénél alkalmazzák a katéteres angiográfiát. Alkalmas egyebek mellett a főverőér, a nyaki és a koponya ereinek láthatóvá tételére. Katéteres érfestéssel minden korosztály vizsgálható, bizonyos esetekben bódításra vagy altatásra lehet szükség.

Az MR-angiográfia előnye, hogy pontosabb eredményt kapnak az orvosok az artériákról és a vénákról, a bennük lévő áramlásról. A sima MR- és CT-vizsgálat mellett az MR-angiográfia alkalmas az aneurysma (kitágult érszakasz) elhelyezkedésének és méretének pontos meghatározásához. Nem jár sugárterheléssel, van kontrasztos és ezt mellőző változata a vizsgálatnak.

A Doppler-UH vizsgálattal az erek átmérőjéről, esetleges szűkületekről kapható információ. A színes (color) Doppler egy speciális módszer, ezzel az erek állapotát nézik, például nyaki erek szűkületénél vagy trombózisnál. Az érben áramló vér színkódolva látható, az áramlási sebességet színárnyalatok különböztetik meg: lassabb áramlásnál sötétebb, míg a gyorsabbnál világosabb a szín, súlyosabb szűkület esetén a gyorsult áramlás jól mérhető. A power-Doppler-eljárás alacsonyabb sebességű áramlások kimutatására alkalmas, különböző elváltozások (ciszták, daganatok) vérellátásáról ad képet.

Tovább Orvosi diagnosztika és sugárterhelés - Kell-e félnünk a vizsgálatoktól?

Forrás: WEBBeteg
Tóth András, újságíró
Lektorálta: Dr. Molnár Dóra, kardiológus, belgyógyász