Nincs olyan vakság, amelyen nem lehet segíteni

Roska Botond, neurobiológus, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója véletlenül kezdett foglalkozni a problémával. Az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt az átbuherált vírusokról és a legnagyobb félelmekről.

Olyan vakság, amin egyáltalán nem lehet segíteni, nem létezik. Ezt a mondatát szállóigeszerűen idézik, anélkül, hogy arról beszélnénk, hogy miféle vakságok vannak.

A terápia szempontjából kétfajta vakság van, de fontos megjegyezni, hogy mi tényleges vakságról beszélünk, mert nagyon sokan összekeverik a gyenge látást a vaksággal. Az egyiknél a látóideg még létezik, a többinél már nem. A mi terápiáink azoknak lesz használható, akiknek még van látóidegük.

Mi a szerepe a látóidegnek?

Az emberi látórendszer az agynak egy nagy részét teszi ki, a retina és a szem egy nagyon kis része a látórendszernek, mégis szinte az összes vakságot okozó betegség a retinából vagy a szemből indul ki. Amíg a látóideg létezik, addig a szembe be tudunk vinni génterápiás vírusokat. Ha már nincs látóideg, akkor az agyba kell bejutnunk, ez egy komplex műtét, és sokkal komplexebb a terápia is.

Látóideget építeni valamilyen módon nem lehet?

Egyelőre nem tudunk látóideget építeni élő emberekbe, de a laboromban az utóbbi évben sikerült látóideget építeni egy Petri-csészében, ez azonban még nagyon messze van attól, hogy emberben is használni lehessen.

Miért kezdett ezzel a problémával foglalkozni?

Egészen véletlenül. Egy vacsorán találkoztam valakivel, aki a retinát kutatta, és annak idején matematikát tanultam, az orvosi egyetemre jártam, és azt mondta nekem, hogy a retinakutatás egy olyan dolog, ahol a matematikát és az orvostudományt ötvözni lehet.

És ötvözni lehet?

Ezt nem mondanám, de neki ez volt a véleménye. Az alkalmazott matematikát lehet használni a retinakutatásnál is, és mi sokat használjuk is, de igazi matematikát talán nem. A teljes beszélgetést itt találja