Vetélés: pedig a kedvesség ingyen van

Az egészségügyi ellátás rendszerszinten teljesen vak arra, hogy egy kisbaba elvesztése mennyire mélyen érinthet egy nőt.

Egy vetélés általában nagyon megviseli a nőket, ezért különösen fontos lenne, hogy megfelelő, együttérző bánásmódot kapjanak a kórház dolgozóitól és környezetüktől. Ehhez képest sokszor megjegyzéseket tesznek, nem megfelelő kifejezéseket használnak, boldog kismamák és frissen szült anyukák mellé fektetik a babájukat elvesztő nőket, nem kapnak részletes tájékoztatást arról, hogy mi fog történni velük és a magzattal. A probléma pedig elég sok nőt érint, a nemzetközi statisztikák szerint ugyanis minden negyedik terhesség vetéléssel végződik - írta a 444.hu.

Levendula Lilla, a várandósságokhoz kapcsolódó veszteségeket kísérő gyászra szakosodott tanácsadóként és egy Facebook csoport adminisztrátoraként rengeteg vetélés történetével találkozik, amelyekhez gyakran kapcsolódnak negatív tapasztalatok. Most kampányt indított, hogy felhívja a kórházi dolgozók figyelmét arra, hogy mit élnek át ezek a nők, és hogy sokszor már a helyes szóhasználat is sokat segítene.

,,Egy nőt nagyon sokféleképpen érhet az, hogy elvesztette a kisbabáját, ezért a kórházi dolgozóktól többek között a nyitottság az, amire nagyon nagy szükség van. Mintha lenne az a tévhit a szülészeten, hogy ha valami gyorsan megvan, akkor az jó, a vetélésen is csak túl akarnak esni, de egy terhes nőnek ez nem megy ilyen gyorsan. Sokan addigra átálltak egy másik vágányra, hogy anyák lesznek, ezt nem lehet gyorsan kikapcsolni. Lehet, hogy az a baba még csak szedercsíra volt, de ahhoz is fűződhettek már álmok és vágyak”- magyarázza Roszik Linda klinikai szakpszichológus és a Másállapotot a szülészetben! mozgalom aktivistája.

Roszik Linda úgy látja, hogy az egészségügyi ellátás rendszerszinten teljesen vak arra, hogy egy kisbaba elvesztése mennyire mélyen érinthet egy nőt. Egységes iránymutatás híján teljesen esetleges, hogy egy vetélő nő milyen bánásmódban részesül az őt éppen ellátó szakszemélyzettől. Vannak történetek csodás orvosokról, ápolókról, akik empátiával, támogató gesztusokkal fordulnak egy gyászoló anyához. Mégis, tapasztalataink szerint, a szakemberek nincsenek megfelelően felkészítve arra, hogy a halállal kapcsolatban milyen szavakat lehet használni.

A másik nagy probléma, amiről nők beszámoltak, hogy a kórházi dolgozók nem tájékoztatják őket arról, hogy mi fog történni. Ez annyira a végletekig is elmehet, hogy azt is elfelejtik közölni, hogy a magzat már nem él. A teljes cikk itt olvasható