Még nagyon az elején járunk a koronavírus miatt kialakult, a legtöbbek számára teljesen új helyzetnek. A megelőzés érdekében a diákságnak otthoni távoktatásra, a munkavállalók nagy részének pedig home office-ra kellett átállnia. Az új élethelyzetben is a legfontosabb a tudatosság, az odafigyelés, az empátia és a türelem.

Korábbi hasonló szituációk és más országok példái rendelkezésünkre állnak a lehetséges gazdasági, társadalmi és pszichológiai következményeket illetően, mégis jelenleg egy számunkra ismeretlen helyzettel kell szembenéznünk. Muszáj tudatosítanunk, hogy mi az, amire hatással vagyunk, és mi az, amin nem tudunk változtatni.

Meg kell őriznünk a nyugalmunkat

Az első és legfontosabb, hogy megértsük és elfogadjuk a kialakult szituációt, ami mindannyiunk érdekét szolgálja.Tudomásul kell vennünk, hogy mindenki ugyanabban a helyzetben, vagy még rosszabban van, mint mi. A pánik, a stressz és környezetünk felzaklatása csak ront a dolgokon. Az elkövetkező időszakban olyan képességeinket kell fejlesztenünk, amik eddig a mindennapok során háttérbe szorultak (például az érzelmi intelligencia, EQ), azonban jelenleg és a későbbiekben is nagy hasznukat fogjuk venni.

Kérjünk és nyújtsunk segítséget

Szinte hihetetlen, hogy a vállalatok és a magánszemélyek is milyen gyorsan reagáltak a meghozott kormányrendeletekre, milyen szintű összefogások alakultak ki országszerte. Aki csak teheti, egyénileg és szervezetileg is az iskolák, idősek és a nehéz helyzetbe került emberek segítségére siet. Megtanulunk összefogni, beleképzelni magunkat mások helyébe, szélesebb körben támogatni egymást. Ez a fajta empátia a jövőben is az élet minden területén hasznunkra válik majd.

Viszont, ha adni nem tudunk, kérjünk segítséget! Senki nem készült fel erre az esetre, és rengeteg szektort, magánembert súlyos csapásként ért. Sosem szégyen segítséget kérni, ilyenkor pedig végképp meggondolatlanság büszkének lenni. Mindenki ahogy tud, segít, így hát fogadjuk el, ha nekünk nyújtanak kezet. „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül! Ha messzire akarsz jutni, menj együtt másokkal!”, tartja egy afrikai közmondás. Ha pedig eluralkodna rajtunk az ilyenkor teljesen természetes szorongás, félelem, vagy csak megosztanánk a gondolatainkat egy kívülállóval, forduljunk bátran az ingyenesen hívható vonalakhoz.

Meg kell őriznünk a nyugalmunkat

Az első és legfontosabb, hogy megértsük és elfogadjuk a kialakult szituációt, ami mindannyiunk érdekét szolgálja.Tudomásul kell vennünk, hogy mindenki ugyanabban a helyzetben, vagy még rosszabban van, mint mi. A pánik, a stressz és környezetünk felzaklatása csak ront a dolgokon. Az elkövetkező időszakban olyan képességeinket kell fejlesztenünk, amik eddig a mindennapok során háttérbe szorultak (például az érzelmi intelligencia, EQ), azonban jelenleg és a későbbiekben is nagy hasznukat fogjuk venni.

Kérjünk és nyújtsunk segítséget

Szinte hihetetlen, hogy a vállalatok és a magánszemélyek is milyen gyorsan reagáltak a meghozott kormányrendeletekre, milyen szintű összefogások alakultak ki országszerte. Aki csak teheti, egyénileg és szervezetileg is az iskolák, idősek és a nehéz helyzetbe került emberek segítségére siet. Megtanulunk összefogni, beleképzelni magunkat mások helyébe, szélesebb körben támogatni egymást. Ez a fajta empátia a jövőben is az élet minden területén hasznunkra válik majd.

Viszont, ha adni nem tudunk, kérjünk segítséget! Senki nem készült fel erre az esetre, és rengeteg szektort, magánembert súlyos csapásként ért. Sosem szégyen segítséget kérni, ilyenkor pedig végképp meggondolatlanság büszkének lenni. Mindenki ahogy tud, segít, így hát fogadjuk el, ha nekünk nyújtanak kezet. „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül! Ha messzire akarsz jutni, menj együtt másokkal!”, tartja egy afrikai közmondás. Ha pedig eluralkodna rajtunk az ilyenkor teljesen természetes szorongás, félelem, vagy csak megosztanánk a gondolatainkat egy kívülállóval, forduljunk bátran az ingyenesen hívható vonalakhoz.