Jakab Zsuzsa: jövőre is együtt kell élnünk a vírussal

Jakab Zsuzsanna szerint együtt kell élnünk a vírussal addig, míg el nem készül a védőoltás, nem találunk megbízható gyógymódot, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás. A WHO főigazgató-helyettese exkluzív interjút adott a Narancs.hu-nak.

Narancs.hu: Mennyire van tisztában a WHO a valós járványhelyzettel? Csak a kormányok és a járványügyi hatóságoktól kap adatokat a WHO, vagy vannak a szervezetnek más információforrásai is? Főleg azokra az országokra gondolok, ahol gazdasági vagy politikai okokból kevésbé megbízható az adatszolgáltatás.

Jakab Zsuzsanna: A WHO minden országgal kapcsolatban van, a hat regionális és a 150 országos iroda az egész világot lefedi. Az adatokat a tagállamok szolgáltatják, de azokat a WHO hagyja jóvá. A Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (IHR) értelmében ugyanis a tagállamoknak kötelező jelenteni a WHO felé minden közegészségügyi-járványügyi információt. Emellett a WHO több, szakemberekből álló hálózatot is működtet globálisan többek között a klinikai kezelés a járványkezelés és -megelőzés, a laboratóriumi vizsgálatok vagy éppen a kutatás-fejlesztés területén.

E hálózatok jelentős kapacitását most a Covid-19 elleni védekezés köti le. Az ENSZ aktiválta a Krízis Menedzsment Csoportot is, amiben a WHO mellett az ENSZ több más szakosított szerve is képviselteti magát, például a Világbank, az UNICEF vagy az Élelmezésügyi Világszervezet (FAO). A világjárványban a WHO ezen túl segíti a kormányok eszközbeszerzését, legyen szó orvosi eszközökről, laboratóriumi tesztekről vagy védőeszközökről. De együttműködünk a különböző utazási szervezetekkel, a Nemzetközi Vöröskereszttel, illetve más civil szervezetekkel és egyházakkal is.

Narancs.hu: Sok kritika érte a WHO-t, hogy túl lassan reagált a járvány kitörésére, hogy későn hirdettek egészségügyi veszélyhelyzetet (PHEIC) majd világjárványt. Megalapozottnak tartja ezeket a bírálatokat??

JZS: A WHO a kezdetektől a hatáskörét teljes mértékben kihasználva járt el. Az első perctől a helyzet komolyságára hívta fel a figyelmet, arra, hogy gyors reagálásra van szükség és hogy nem egy enyhe, influenza-szerű megbetegedéssel állunk szemben. Január elsején, pár órával azután, hogy az első esetek a WHO tudomására jutottak, a szervezet aktiválta a váratlan helyzetek kezelésére vonatkozó eljárásokat. Január 5-én minden tagországot és a nyilvánosságot is értesítettük a járvány kitöréséről, öt nappal később kiadtuk az első átfogó ajánlásokat a tesztelésre, a potenciális esetek kezelésére és az egészségügyi dolgozók védelmére. Még aznap összeült a fertőző veszélyekkel foglalkozó stratégiai és technikai tanácsadó csapat, hogy felmérje a helyzetet.

A WHO vészhelyzeti bizottsága január 22-én ült össze, majd egy héttel később újra, amikor először jelentettek Kínán kívülről is olyan eseteket, hogy emberről emberre is terjed a SARS-CoV-2 vírus. Ekkor ki is hirdettük az egészségügyi vészhelyzetet, ami a legmagasabb riasztási fokozatunk. Ekkor még csak 98 Kínán kívüli fertőzés volt, haláleset pedig egy sem. A WHO nemzetközi szakértőkből álló csoportja februárban látogatott el Kína legfertőzöttebb részeire, hogy minél többet megtudjunk a vírusról, a járványról és a kezeléséről, és hogy ezeket az ismereteket összegyűjtsük a világ többi részének. A kezdetektől azon dolgozunk, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsuk az országoknak a járvány legyőzésében, és ahová szükséges, oda a WHO szakértőkből álló missziót is küld. (...)

Visszatérhet a világ a „normális”élethez, mielőtt elkészülne a vírus elleni védőoltás, vagy bizonyos korlátozásokkal mindenképp együtt kell élnünk? Mely korlátozások lehetnek azok, amiket a legtovább érvényben kell hagyni?

JZS: Arra számítok, hogy még jövőre is együtt kell élnünk a vírussal, míg el nem készül a védőoltás, nem találunk megbízható gyógymódot, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás. Addig pedig az első számú prioritás az emberek egészségének és életének megvédése kell hogy legyen, de eközben újra kell indítanunk a gazdaságot és újra működésbe kell hozni az országokat. Óvatosan kell értékelni a kockázatokat, és megvizsgálni az egyes intézkedések hasznos és káros hatásait. Ennek megfelelően kell minden társadalomnak kialakítania azokat a stratégiákat, melyekkel a vírus terjedését legjobban akadályozni tudják az újabb járványhullámok elkerülése érdekében. Ha viszont mégis kialakulnak újabb hullámok, akkor további, a fizikai távolságtartást elősegítő intézkedésekre lehet szükség. Ez azonban nem egyenlő a társadalmi távolságtartással. Továbbiak a cikkben