Szabad-e és érdemes-e sportolnod, amikor relapszusod van?

A sclerosis multiplex és a sportolás kapcsolatát viszonylag gyakran kutatják. Több vizsgálat áttekintése alapján például úgy tűnik, hogy a rendszeres sportolás 27%-kal csökkenti az újabb relapszusok megjelenésének esélyét [1]. Arról azonban sajnos jóval kevesebb információt lehet találni, hogy relapszus idején milyen hatása van a mozgásnak, pedig a betegek számára ez kifejezetten hasznos információ lenne.

Közismert ajánlások

Az MS Society oldalán szerepel ugyan egy erre vonatkozó kérdés, a válaszban azonban inkább általánosságban írnak a sportolásról, illetve arról, hogy relapszus esetén az ember fáradékonyabb lehet [2]. Tanácsadó füzetükben is csak annyit említenek, hogy “hallgass a testedre”, és ne akard túlvállalni magad [3].

A Can DO MS oldalon szintén felmerül a kérdés azonban itt is csak annyit tudhatsz meg, hogy a cikk írója szerint a relapszusból való felépülés során már sportolhatsz [4].

Más helyeken a kérdést általában vagy nem érintik, vagy a fenti forrásokat idézik, esetleg csak SM betegek osztják meg a gondolataikat vagy orvosaik (nem teljesen egységes) tanácsait a témában. A valódi kérdést, hogy javít vagy ront a relapszus kimenetelén, ha sportolsz közben, egyik cikk sem taglalja, ezért megpróbáltunk utánajárni a témának. Szerencsére a közelmúltban akadtak olyan kutatások is, amelyek épp ezzel a kérdéssel foglalkoztak.

Tudományos kutatások

Egy több vizsgálatot áttekintő 2014-es cikk szerint a sportolás jó lehetőség a test önjavító funkcióinak agyban történő aktiválására, de ez inkább elméleti megfontolások alapján tűnik így, mivel kifejezetten erre vonatkozó kutatások nincsenek [5]. Ugyanezen cikk ajánlásokat megfogalmazó részében azt írják, hogy relapszus alatt nem feltétlenül érdemes a szokásos edzésterv követése, de ez nagy mértékben függ attól, hogy milyen jellegű relapszusa van a betegnek. Itt tehát szintén csak a relapszus okozta nehézségekről, nem pedig a sport relapszusra gyakorolt hatásáról ír a szerző.

Egy későbbi, 2018-as cikk mindössze 35 beteget vizsgált, akik közül 15 fő két héttel a relapszusa kezdete után csatlakozott a kísérlethez, 15 fő éppen tünetmentes állapotban volt, és 5 relapszáló beteg képezte a kontrollcsoportot [6]. A résztvevők 4×5 percet bicikliztek kézzel, illetve lábbal hajtott szobabiciklin a maximális pulzusuk 60-70%-án, 2-2 percet pihenve az egyes menetek között. Ezután az edzés után vizsgálták meg a vérük különböző gyulladásjelzők értékeit.
Ezek szerint a sportolás átmenetileg javítja a vérben mért értékeket, különösen az éppen relapszáló betegeknél, ezért a sport gyulladáscsökkentőként hasznos kiegészítő terápia lehet a betegség fellángolásai alatt. A cikk végső konklúziója szerint “lehet amellett érvelni”, hogy a gyulladásjelzők tekintetében a sportolás biztonságos a relapszus során, ugyanakkor a kevés rendelkezésre álló adat és egyéb kutatás-módszertani bizonytalanságok miatt további vizsgálatokra van szükség a biztos válaszhoz.

Egy 2020-as cikk a fent leírt kísérlet mellett még kettőt talált a témában [7]. Ezek áttekintése alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a sportolás a szteroid mellett talán csökkentheti a relapszus súlyosságát, és segíthet a funkciók mielőbbi és minél teljesebb visszanyerésében, azonban a rendkívül kevés és kis létszámú kísérletek miatt ennek eldöntéséhez további kutatásokat sürgetnek. Sajnos egyébként az itt idézett kutatások sem azonnal a relapszus kezdete után, hanem valamivel később vonták be a betegeket a vizsgálatba, így e téren még nagyobb a fehér folt.

Következtetés

Bár egyik vizsgálat sem számolt be arról, hogy a sportolás rossz hatással lett volna a relapszus kimenetelére, ilyen irányú vizsgálatok még nem történtek. A fentiek alapján tehát a kérdésre, hogy relapszus során szabad-e vagy ajánlott-e sportolni, a válasz az, hogy senki sem tudja igazán, de a kutatások arra utalnak, hogy a picit késleltetett sportolás valószínűleg biztonságos, sőt talán hasznos is lehet. Sajnos a kevés adat miatt konkrét tanácsot még nem lehet ez ügyben megfogalmazni.