Mindenki másra vágyik. Van, amikor konkrétan meg tudjuk fogalmazni vágyaink netovábbját, van, hogy nincsenek rá szavaink, csak egy mélyről jövő sóvárgás - talán egy hiányzó puzzle-darab - az, amit érzünk.

Te mire vágysz igazán? Hírnévre, gazdagságra, karrierre, szerelemre, szeretetre? Mert ha meg tudod mondani, akkor nincs gond: elindultál a boldogság felé vezető út irányába. Azért nem a boldogság felé, mert azért ettől jóval többet kell tenned - cselekedned, változtatnod, küzdened, haladnod.

De mi van akkor, ha nem vágyok semmire?

Egy szóval: baj. Két szóval: nagy baj. Miért nem vágysz semmire? Miért sodródsz ahelyett, hogy úsznál - akár az árral szemben is? A vágy hiánya belőled fakad, neked kell megkeresni a gyökerét, és új életet adni neki. Mert a vágy nem tűnt el, csak elhallgatott, vagy a körülmények hallgattatták el. Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy beletörődj, és ne tégy ellene. A motiválatlanság üressége nem uralkodhat el rajtad, mert minden gépiesen ledarált nap egyre mélyebbre húz.

Az útkeresés elkezdődött

Az úton, ami vár rád, csak a változás az egyetlen, ami állandó: alkalmazkodnod kell minden pillanatban. Ez csak úgy lehetséges, ha a vágyaid irányt mutatnak - érezned, tudnod, vágynod kell valamire ahhoz, hogy választani tudj a sok ismeretlen lehetőség közül. Mihez akarsz kezdeni az életeddel? Mi a fontosabb: a pénz, a tudás, az elismertség, a család? Hogyan lehet összehangolni, hogy mindenből jusson?

Vágynod kell valamire

Tedd félre a sérelmeidet, a dacot, az ellenszegülést a szüleiddel, tanáraiddal, az elvárásokkal, és gondolkozz! Olyan nincs, hogy ne vágynál valamire, legyen az egy hétköznapi dolog, vagy egy jövődre vonatkozó cél. Barátokat szeretnél? Barátkozz! Biztos egzisztenciát, elismertséget akarsz? Tanulj, és lépj egyre feljebb! Nyugalmas, kiegyensúlyozott családi életre vágysz? Akkor ne teremts feszültséget!

Nem. Nem panaszkodni kell, és egy sötét szobába visszahúzódva sajnálni önmagad, majd a “Mire vágysz igazán?”- kérdésre duzzogva azt mondani:”Semmire”.

Mit tehetsz, ha úgy érzed nem vágysz semmire?

Első lépésként beszélgess el önmagaddal! Mit jelent ez? Egy belső párbeszédet: kérdéseket, és válaszokat.

• Mi vezetett eddig? Félelem, szorongás, dac, harag, motiválatlanság?
• Miért érzed úgy, hogy belefásultál a mindennapokba? A pihenés hiánya, a túlzó elvárások, a sorozatos kudarcok, a folyamatos kritikák?
• Valóban mások felelősek azért, amit most érzel?
• Miért nem szereted önmagad?
• Miért adtad fel azt, ami korábban fontos volt? Hova lettek az álmaid, terveid, céljaid?
• Jobb most így a passzívan, beletörődve? Hogy érzed most magad?
• Ha nem jó így, akkor mi tart vissza attól, hogy változtass? Min szeretnél változtatni?Mi tudna újra lendületet adni?

És itt jön el a pillanat, amikor újra megjelenik a vágy az életedben - a változtatás vágya.

Második lépésként tarts be néhány szabályt:

• Ne akarj mindenkinek megfelelni! - “Az elvárások világában élünk, ahol csak az érvényesül, aki folyamatosan jól teljesít!” - hangzik el sokszor. Nos, ez az, ami lehetetlen, hiszen senki sem képes mindig-mindenkinek megfelelni. Ne akarj te se, mert ez újabb kudarcokat generál. Szelektálj kik azok, akiknek számít a véleménye, és kik azok akiknek nem.
• Ne hasonlítsd magadat másokhoz! - mindenki más körülmények közül érkezik, egyedi adottságokkal, és lehetőségekkel. Mindig csak önmagadhoz mérd a fejlődésedet.
• Ne tűzz ki irreális célokat! - mindig csak kisebb reális célokkal kezd, aztán ahogy haladsz lépésről-lépésre, úgy növelheted a tétet.
• Ne vedd magadra a világ összes baját! - hasznos dolog tájékozottnak lenni, de ne engedd, hogy a médiából rád zúduló globális problémák elbizonytalanítsanak és szorongással töltsenek el. Tisztázd magadban, mi az, amire ráhatásod van, és mi az, amin, ha akarnál sem tudnál változtatni. Ha ez sikerül, rengeteg energiát spórolhatsz, amit jobb - konstruktívabb dolgokra fordíthatsz.
• Cselekedj, ne csak beszélj róla! - tervezd meg, mit fogsz csinálni a cél elérése érdekében, majd lépj a tettek mezejére. Ne hagyd, hogy a kétségeid visszatartsanak.
• Próbáld újra! … és, ha kell újra! - úgy, ahogy kisgyerekként tetted, amikor járni tanultál. Elestél, nevettél, felkeltél és mentél tovább, mindaddig, amíg már nem estél el olyan gyakran.
• Felejtsd el a mókuskerék-effektust! - azaz ne vállald túl magad. A tanulás mellett hagyj és szánj időt a kikapcsolódásra, a kapcsolatok ápolására, a szabadidőd minőségi eltöltésére!
• Ne szigetelődj el! - az internet csak a tanulásban legyen a barátod. Az igazi kapcsolatok személyesek: találkozz a barátaiddal, rokonaiddal, - az együtt töltött idő megfizethetetlen.

Nem vágysz semmire? Dehogynem! Csak észre kell venned!

(Szerző: Faar Ida, újságíró)