Régi fülsebészeti vita, hogy kell-e tamponálni a fület műtét után, vagy sem, és ha igen, akkor mivel. Most egy frissen publikált francia kérdőíves felmérés (Evaluation of Postoperative Practices Regarding Packing of the External Auditory Canal) kapcsán beláthatunk a francia fülsebészek tamponálási szokásaiba, és iskolától függően bólogathatunk, hogy de jó, mi is így csináljuk, vagy szörnyülködhetünk, hogy mit művelnek, esetleg csodálkozhatunk, hogy mik is vannak. 55 fülsebész válaszolt a kérdőíves megkeresésre, melyek között vegyesen volt állami- és magánszférában dolgozó, akik inkább felnőtteket operáltak, bár azért volt vegyes praxis, sőt, csak gyerekekkel foglalkozó is. 6 különböző (leggyakoribb fülsebészeti beavatkozást vették alapul: myringoplastica, ossiculoplastica, canalplastica, CWU, CWD, CWR (CWD + hallójárat rekonstrukció). A myringoplasticák és az ossiculoplasticák messze nagy része transcanal vagy endauralis behatolásból történt, a radikálisabb, nagyobb műtétek már inkább retroauricularis feltárásból, bár pl. a CWD-k negyedét is a válaszadók "enlarged endaural" metszésből csinálta.
Ha mindent egyben nézünk, függetlenül a műtéti beavatkozástól, akkor az esetek közel felében a szilikoncsík + nem felszívódó, preformált fültampon (pl. Merocel) együttes alkalmazása történt. Ez a módszer minden beavatkozásnál vezetett, még a CWD esetén is. Második helyen a befutó a szilikoncsík nélküli preformált tampon volt minden műtéti típus esetén, kivéve a CWD-t, ahol az esetek negyedében paraffinos gézcsíkkal történt a tamponálás. Felszívódó tampont az esetek 6-22%-ában alkalmaznak, elsősorban az endauralis beavatkozásoknál jelezték ezt a kollégák. "Sima" fülműtét során gézcsík szinte elő sem került. A válaszadók 65%-a egyébként minden felsorolt beavatkozásnál ugyanazt a tamponálási módszert alkalmazza. Érdekes még, hogy a fülsebészek 96%-a ragaszkodott valamilyen tamponáláshoz. Elsősorban a hallójárat másodlagos szűkületének megelőzése céljából, de volt, aki a bluting ellen gondolja, illetve a lebeny elmozdulásának megelőzésére. Fontos az is, hogy a betett tampont pedig a fülsebészek 75%-a 7-10 nappal a műtét után vette ki, a maradék kollégák fele 2 hét után, 7% pedig 1 héten belül detamponált.
A felmérés szerzői szerint nagyon különböző tamponálási szokásosról számoltak be a megkérdezettek. Ennek talán az az oka, hogy kevés az evidencia, amit viszont eddig valaha tudományosan vizsgáltak, ott jellemzően nem volt nagy különbség. Tehát a helyi szokások uralkodnak, és inkább csak a költségek, illetve a betegek életminőségi kérdései befolyásolják a döntéseket. De látszik, hogy sok minden működhet a fülben, nincs egyeduralkodó tamponálási eljárás. Nem lenne rossz látni ezt hazai viszonylatban is.
