A kényszergyógykezelés

szerző: Simon Béla - WEBBeteg
aktualizálta: Dr. Bartha-Barcsai Tímea, jogász frissítve:

A kényszergyógykezelés egy speciális büntetőjogi intézkedés az egészségügy és a büntetés-végrehajtás határán: nagyrészt az egészségügyi szempontok a döntőek, viszont máshol túlsúlyba kerül a büntetés-végrehajtási jelleg.

A kényszergyógykezelés a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmények, kóros elmeállapota miatt nem büntethető (a kóros elmeállapotnak mind az elkövetéskor, mind az eljárás során fenn kell állnia) elkövetőivel szemben alkalmazott, határozatlan időtartamú, szabadságelvonásával járó büntetőjogi intézkedés.

Az intézkedésnek kettős funkciója van, egyfelől a beteg gyógyítása, másfelől az elkövetők zárt intézeti kezelése, azaz a személyes szabadság korlátozása és a bűnismétlés veszélyének megakadályozása által a társadalom védelme. Ebből adódik sajátos természete is. Jellege alapján inkább büntetőjogi intézmény, tartalma alapján viszont gyógyító jellegű egészségügyi intézményekhez hasonlít. A kényszergyógykezelés keretében ellátott kezelési tevékenységgel azonos ellátásban részesülnek azok a beutaltak is, akiket jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetésük végrehajtása alatt váltak kóros elmeállapotúvá.

Őket a kényszergyógykezelt betegekkel azonos osztályokon kezelik az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI-ben). Az elítéltek e csoportja sem a büntetőeljárás előtt, sem az alatt nem vált kóros elmeállapotúvá, csak a szabadságvesztés büntetés ideje alatt. Ha a beutaltak a kiszabott szabadságvesztés lejárta előtt felgyógyulnak, illetve társadalomra való veszélyességük megszűnik, a szabadságvesztés büntetést folytatni kell velük szemben a normál büntetés-végrehajtási intézetben, de a kezelés tartamát a büntetésükbe bele kell számítani. Ha azonban a büntetésük lejártakor sem gyógyultak meg, illetve a társadalomra még veszélyesek, az Intézetből őket el kell bocsátani, és polgári elmeosztályon kell folytatni kezelésüket.

A kényszergyógykezeléssel mikor alkalmazható?

A kényszergyógykezelés bíróság által alkalmazott speciális szankció, azt a bíróság a felmentést kimondó ítélete mellett alkalmazza. A terheltnek a bűnösségét, ha a feltételek fennállnak, nem lehet megállapítani, mivel hiányzik a büntetőjogi felelősségre vonás egyik eleme, a beszámíthatóság. A kényszergyógykezelést a bíróság abban az esetben rendeli el, ha mind a négy konjunktív feltétel fennáll.

Tehát akkor alkalmazható, ha hiányzik a beszámítási képesség, melyet valamilyen mentális betegség okoz, vagy a bűncselekménynek nincs büntethető alanya. Az elkövető kóros elmeállapota miatt képtelen cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék. Az elmeműködés kóros elmeállapota különösen elmebetegséget, gyengeelméjűséget, szellemi leépülést, tudatzavart vagy személyiségzavart foglalhat magában, amely az elkövetőt képtelenné teszi cselekménye következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Mindezek mellett teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a terhelt meghatározott büntetőjogi kategóriába tartozó büntetendő cselekményt kell elkövessen, ami lehet személy elleni erőszakos, vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény, illetve hogy reális veszély álljon fenn, hogy a terhelt a jövőben hasonló büntetendő cselekményt fog elkövetni. Ezen felül még, ha az elkövető beszámítási képessége birtokában van, akkor a bíróság egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna ki vele szemben.

Az egészségügyi ellátáshoz való jog

A magyar jogszabályok szerint minden betegnek joga van az életmentő beavatkozásokon túl az egészségi állapota által indokolt ellátáshoz, fájdalmának és szenvedéseinek csillapításához...
Betegjogok: az egészségügyi ellátáshoz való jog

Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

A kényszergyógykezelést az erre kijelölt, zárt intézetben, az IMEI-ben kell végrehajtani. Az IMEI az egyetlen nagybiztonságú pszichiátriai kórház hazánkban. Az Intézet az igazságügyi miniszter irányítása alatt működő, zárt jellegű, országos feladatkörű, büntetésvégrehajtási egészségügyi intézet.

A kényszergyógykezelés végrehajtásának szabályait a kórházi jelleg túlsúlyát hangsúlyozva határozza meg a rendelkezés, és nem elsősorban a büntetés-végrehajtási intézetek működésének rendjéhez közelíti azt. A kényszergyógykezelés célja a beteg gyógyítása, de jogszabály alapján célszerű a kényszergyógykezelés büntetőjogi intézkedésként történő fenntartása, hogy azt zárt intézetben, büntetés-végrehajtási keretek közt hajtsák végre a társadalom védelme céljából.

A kényszergyógykezelés során a beteget az orvostudomány mindenkori állása szerinti szakszerű ellátásban kell részesíteni, hogy állapotának romlását megakadályozzák, és egészségét mielőbb, a lehetséges mértékig helyreállítsák.

Jogok és kötelezettségek

Az IMEI-be befogadott beteg jogainak gyakorlását csak az egészségügyi törvény korlátozza. A betegek rendelkeznek az Egészségügyi törvényben meghatározott jogokkal, - így az egészségügyi ellátáshoz való joggal, az emberi méltósághoz való joggal, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés jogával, a kapcsolattartáshoz való joggal, az ellátás visszautasításának jogával, az önrendelkezéshez való joggal, az intézmény elhagyásához való joggal, dokumentumhoz való hozzáférési joggal és az orvosi titoktartáshoz való joggal - viszont e jogok az ő esetükben több helyen korlátozva vannak. A kényszergyógykezeltek nem rendelkeznek se aktív, se passzív választójoggal.

Az Intézetben kezeltek kötelezettségei háttérbe szorulnak, tekintettel arra, hogy nincs reális alapja annak, hogy bármilyen szigorúbb kötelezettséget teljesítsenek. A beteget normaszegés miatt nem lehet felelősségre vonni.

A betegnek az Intézet területén kétféle alapkötelezettséget kell teljesíteni. Az első, hogy köteles az Intézet rendjét megtartani. A beteg köteles tűrni a végrehajtási intézkedéseket, így az orvosi vizsgálatokat, a gyógykezelést, a személyi szabadságának megvonását.

Az önrendelkezéshez való jog

A beteg - önrendelkezési jogával összefüggésben - szabadon eldöntheti, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, ezen joga azonban bizonyos - törvényben meghatározott - esetekben korlátozható...
Betegjogok: Az önrendelkezéshez való jog

Az intézkedés időtartama

Az, hogy a beteg kezelése mennyi idő alatt lehetséges nem jogi, hanem orvosi kérdés, erre a bíróság választ adni nem tud. Ezért a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú intézkedés, amelyet addig kell folytatni, ameddig szükséges. A kényszergyógykezelés megszüntetésének nem a teljes gyógyulás az előfeltétele, mivelhogy az Intézetben ápoltak esetében betegségük miatt ez szinte lehetetlen lenne.

Tehát feltétele a kényszergyógykezelt állapotának olyan mértékű javulása, melynél fogva már nem kell tartani attól, hogy az intézkedés elrendelését megalapozó újabb büntetendő cselekményt fog elkövetni. Nem lehet tudni, hogy a beteg mikor kerül tartósan olyan állapotba, mikor már nincs szükség zárt intézeti elhelyezésre.

A kényszergyógykezelés szükségességének fennállását 6 havonta felül kell vizsgálni. A felülvizsgálatot orvos végzi el.

A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha annak szükségessége már nem áll fenn. Ez akkor lehetséges, ha a betegségből eredő bűnismétlés veszélye megszűnt. Ebben az esetben a főigazgató főorvos előterjesztést tesz a bíróságnak a kényszergyógykezelés megszüntetése végett.

WEBBeteg logóForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Simon Béla
Lektorálta: Dr. Bartha-Barcsai Tímea, jogász

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.